Rime Of The Ancient Mariner - Az öreg tengerész regéje

From Maiden World Live
Jump to navigation Jump to search

Halld az Öreg Tengerész regéjét
Nézd a szemét,
Ahogy megállítja egyiküket
Az esküvői vendégek egyikét bűvöli meg
Maradj, és hallgasd a tenger lidérceit.

És a zene csak szól,
Ahogy a menyasszony elhalad
Rabul ejtette a varázslat
És a Tengerész mondja a mesét.

Délre hajózva a hó és jég földjére,
Olyan helyre, hol eddig senki sem járt
Havas ködön át repült az albatrosz felé,
Aki Isten nevében köszöntötte, remélve,
Hogy jó szerencsét hoz.

És a hajó ment tovább Észak felé,
Keresztül a ködön és a jégen,
És az albatrosz követte.

A Tengerész megöli az isteni jel madarát,
Társai sírnak tette miatt
De amikor a köd felszáll, felmentik őt,
És maguk is bűnrészessé válnak.

Hajóznak a tengeren át tovább és tovább Észak felé,
Hajóznak a tengeren át tovább és tovább Észak felé, míg minden csendes lesz.

Az albatrosz megkezdi bosszúját
Rettenetes átok, vágyakozás kezdődött,
A társak a tengerészt vádolják,
Hogy szerencsétlenséget hoz
A nyakába lógatva a halott madár.

És az átok folytatódik a tengeren
És az átok követi őket és engem.

"Nap nap után, nap nap után
álltunk - (csönd, végtelen) -
festett hajóként, tétlenül,
mint festett tengeren.
Tenger, tenger mindenütt;
dongánk vetemül, romol.
Tenger, tenger mindenütt
és inni korty sem sehol!"

(Szabó Lőrinc fordítása)

"Amott" - szól a tengerész
Jön egy hajó, de hogyan mehet
Szél és árapály nélkül
Nézd… előrehalad, közeledik,
Nézd… nincs rajta legénység,
Nincs rajta élet, de várj,
Mégis ketten vannak ott.

Halál és Eleven Halál
Kockát vetnek a legénységért
Eleven Halál elnyeri a tengerészt
És most már hozzá tartozik
És a legénység, egyik a másik után
Holtan esik össze, kétszáz ember
Ő… az Eleven Halál
Élni hagyja a tengerészt,
A kiválasztottat.

"Felém fordultak a Csillag-ebes
kísérteti Hold alatt
az arcok (se sóhaj, se nyögés):
a szemük átka rám tapadt.
Négyszer ötven szép legény
nyögés sóhajnyi sem! -
élettelen, súlyos-mereven
dőlt el a fedélzeten."

(Szabó Lőrinc fordítása)

Továbbra is átok ül a szemükben
A tengerész azt kívánta,
Bárcsak meghalt volna
A tenger teremtményeivel együtt
De azok tovább éltek, ahogy ő is.

És a Hold fényénél imádkozott
Értük, nem pedig a pusztulásukért
Szívből megáldotta őket, és Isten
Valamennyi teremtményét.

Az átok kezd megtörni,
Az albatrosz leesik a nyakából, lesüllyed
Akár az ólom a tengerbe
Feloldódik a közelgő esőben.

Halld a régen halott tengerészek sóhaját,
Nézd a felbolydulást, felemelkednek,
Az isteni lélek emeli a testeket
Egyikük sem beszél, a szemük élettelen.

És a megtorlás még mindig tart,
Bűnbánat kezdődik
Révületbe esnek és a rémálom folytatódik.

Az átok végül megszűnik,
És a tengerész megpillantja otthonát.
A lelkek elhagyják a régóta halott testeket, megteremtik saját fényalakjukat
És a tengerész egyedül marad.

És jött felé egy csónak, mi oly öröm volt,
Amire sosem gondolt,
A vezércsónak, a fia és a remete
Életének bűnbánata ráhullik.

És a csónak süllyed,
Mint az ólom a tengerbe
És a remete meggyóntatja vele a bűneit.

A tengerész biztos abban,
Hogy el kell mondania történetét,
El kell mondania történetét bárhol is jár
Hírdetnie Isten igéjét
Saját példáján keresztül
Hogy szeretnünk kell
Valamennyi teremtményt,
Melyet Isten alkotott.

És az esküvői vendég szomorú, bölcs férfi,
És a történet folytatódik tovább, tovább…